4.fejezet

Felsiettem a szobámba, hiszen fáradt voltam. Felnéztem Facebook-ra és Twitter-re, de mivel semmi változás nem volt, hamar meguntam. Lefürödtem és direkt figyeltem a fejemen éktelenkedő tapaszra, nehogy összevizezzem. A nővér szerint még nem szabad, mert le fog jönni. Miután ezzel kész lettem, felvettem az előre kikészített pizsimet, ami egy sortból és egy bő, a kedvenc zenekarom logójával ellátott fekete pólóból állt. Még akkor vettem, amikor kint voltam egy koncertjükön. Mivel nagyon álmos voltam, befeküdtem a piha ágyamba és elaludtam.
Éjjel 2-kor felriadtam. Hallottam, hogy valaki trappol a folyosón. Valószínűleg Erick ért haza. Utálom, ha ilyenkor toppan be. Veszélyes éjszaka az utcán kóborolni, nem 1 ismerősömmel megtörtént már, hogy ilyenkor támadtak rá és rabolták ki. Majd beszélek vele. Dühömet félretéve felkeltem és kisurrantam a konyhába, elbújtam a pult mögé és vártam. Tudtam, hogy mi jön most.
Alig 2 perce bújtam el, amikor Erick bejött a konyhába. Lassan, komótosan odasétált a hűtőhöz, én meg visszatartott nevetőgörccsel figyeltem.
- Mi a fasz?- kerekedett el öcsém szeme, majd rángatni kezdte a hűtőajtót.
Nem nyílt ki. Tudtam, hogy ez jó lesz.
- KATIE!- üvöltötte el magát.
- Itt vagyok, nyugi van- álltam fel "rejtekemből."
- Ezt te csináltad?- kiabált még mindig enyhén hisztérikus állapotban.
- Igen- feleltem higgadtan.
- Direkt, ugye? Hogy ne egyem meg többet a kaját, ugye?
- Ja.
- Akkor megígérem, hogy nem fogom megcsinálni még egyszer. Ígérem. Csak nyisd ki ezt a szart, mert nagyon éhes vagyok.- nyávogott, mint egy lány.
- Cserkészbecsszó?- kérdeztem, mosolyomat visszatartva.
- Ötletem sincs, mi az, de biztos. Csak adj légyszi kaját.- vakargatta a fejét.
- Nem tudom, hogy ezek után bízhatok-e benned- gondolkoztam hangosan, miközben ujjaim közt forgattam az apró kulcsot, ami nyitja a hűtőre szerelt zárat.
- Bízhatsz. Légyszii- nézett rám kiskutyaszemekkel.
- Mit adsz cserébe?- kérdeztem mosolyomat már nem titkolva.
- Azt, hogy nem falom fel többet a frissen vásárolt kajádat- felelte önelégült mosollyal.
- Nekem ez nem tűnik korrekt ajánlatnak- nézegettem a körmeimet és rájöttem, hogy ki kéne festeni.
- Akkor... Kikenem  neked a körmödet- ez a gyerek gondolatolvasó.
- De te bénán festenéd ki- húztam el a számat.
- Mi? Nem is igaz. Tök jó lenne- háborodott fel.
- Jó, legyen. De addig fogod csinálni, amíg tökéletes nem lesz.
- Rendben, csak add már a kulcsot.- sürgetett.
- Majd én. Mit kérsz?- nyitottam ki a zárat.
- Valami finomat.
- Nesze- dobtam neki a zacskó chipset, ami ötletem sincs, hogy miért volt a hűtőben. Biztos egy gyenge pillanatomban raktam oda.
Visszasétáltam a szobámba, mert hihetetlenül fáradt voltam.
- Holnap jelenésed van, öcsi.- kiáltottam, majd ismét nyugovóra tértem.
Reggel 7-kor keltett az ébresztőórám. Miután lecsaptam, álmosan az ablakhoz mentem, hogy beengedjem a redőnyt csapdosó Nap sugarait. Betöltötte az egész szobámat. Annyira szép volt. Minden csillogott és vidámnak tűnt. Csak az én sötét árnyékom volt szomorú. És fáradt.
Felvettem egy farmert meg egy sima pólót, majd a konyha felé mentem, reggeliért. Megettem a szendvicseket, amiket gyorsan dobtam össze, majd indultam is a munkahelyemre. De jó ezt mondani.
Beértem és köszöntem Samnek, valamint Davidnek és a többi dolgozónak, majd felvettem a tegnapi kötényemet. A mai napom ugyan úgy telt, ahogy az előző. Kiszolgáltam a vendégeket, kedves voltam mindenkivel. Műszak végén Sam odajött hozzám.
- Nincs kedvem csinálni valamit délután?- kérdezte mosolyogva.
- De, felőlem. Mit?
- Filmezhetnénk.- csillant fel a szeme.
- Nekem megfelel.- mentem bele egyből.
- Jó, akkor gyere át hozzám olyan 5 körül, oké?
- Rendben.- mondtam, majd felírtam a lediktált címet.- Akkor majd később. Szia.
- Pá.
Hazafelé baktattam a járdán és gondolkoztam. Ez a lány nagyon szimpatikus. Megkedveltem, pedig alig ismerem. Magával ragadott a vidám természete, hogy mindenkivel kedves, rendes. Az első napomtól kezdve próbált barátkozni velem, amit valamilyen érdekes oknál fogva, nem utasítottam vissza. Amúgy elég zárkózott vagyok, de ez a lány, aki a Sam névre hallgat, lassan, de hatásosan ledönti a szívem köré épített falat és beleköltözik. Egyáltalán nem zavart. Szükségem van valakire, akivel meg tudok beszélni mindent és nem az öcsém. Akivel elmehetek a plázába vásárolni, ott aludhatunk egymásnál, nézhetünk ijesztő filmet a hatalmas paplan alatt, miközben popcornt eszünk. Lehet, hogy 19 évesen szánalmasnak hangzik, de ezt nem érhetik azok, akiknek megadatott, hogy a legjobb barátjuknak tudhatnak valakit.
Csörgött a telefonom, gyorsan felvettem. Csak számot írt ki.
- Halló, tessék.- szóltam bele.
- Szia Katie, Brandon vagyok.
- Ó ja, Szia.- köszöntem vissza.
- Miújság?- kérdezte kedvesen.
- Semmi különös, most végeztem a munkával és megyek haza. Veled?
- Velem sincs semmi. Nincs kedved találkozni délután? Vagy elmehetnénk valahova bulizni. Na?
- Ne haragudj, de már megígértem barátnőmnek, hogy átmegyek hozzá és filmezünk.
- Ki a barátnőd?
- Nem ismered, Samnek hívják.
- Akkor hívd el őt is.
- Várj, felhívom, megkérdezem és majd visszahívlak.- tettem le a telefont.
Kerestem Sam nevét a telefonomban, de rájöttem, hogy nem adta meg a számát. A fenébe. Hirtelen ötlettől vezérelve futni kezdtem. Futás közben előszedtem a farzsebembe gyűrt lapot és kihajtogattam. Sam címe állt rajta. 10 percig tartott kb az egész út. Megálltam a hatalmas bejárati ajtó előtt és becsöngettem.
Egy magas, nagyon szép nő nyitotta ki és kedvesen megkérdezte:
- Szervusz, kit keresel?
- Jó napot! Itt lakik Samantha Fox?
- Ki keresi?
- Katie Bell, a munkahelyéről.
- Rendben, szólok neki, addig gyere be.- mondta mosolyogva.
Beengedett a nagy előszobába, ami hangulatosan volt berendezve, meleg színekkel volt kifestve a fal. Fél perc múlva Sam száguldott felém, megállt előttem és megölelt.
- Mit keresel itt? Nem úgy volt hogy csak 5-kor jössz?- lepődött meg.
- De, csak meg szerettem volna kérdezni, hogy nem lenne baj, ha eltolnánk a filmezést és inkább elmennénk szórakozni?- kérdezte, félve a választól.
Nem kellett volna, hiszen Samet eddig is kedves lánynak ismertem na meg vidámnak és egyből rákapott a "menjünk bulizni" témára.
- Jó, de akkor csini legyél.- kacsintott egyet.
- Az leszek, de te is. Na megyek, majd hívlak, csak add már meg a számod, mert ide kellett futnom.- nevettem el magamat kínosan, majd beírtam Sam telefonszámát a mobilom névjegyzékébe.
Kiértem az ajtón. Visszafordultam és felnéztem a házra. Nagyon nagy, kellemes színű és egyáltalán nem giccses. Értem ezalatt azt, hogy nem voltak rajta fölösleges minták, ronda színek. Letisztult, minimál stílusú. Amerikában ilyenek vannak? Hmm..
Visszahívtam Brandont.
- Na?- kérdezte.
- Nem bánom, mehetünk. Hova? Mikor?
- Egy nagyon jó helyre, este 7-kor találkozzunk előttetek. Megfelel?
- Nekem igen. Mennyire kell kiöltözni?- kérdeztem rá a ruhákra.
- Nézz ki jól. Ennyi. Na majd beszélünk, szia.- köszönt el, majd letette.
Számat elhúzva elraktam a telefonomat, majd sétáltam tovább haza. Benyitottam és senki sem volt itthon. Amúgy is fáradt voltam, úgyhogy gondoltam alszok egyet, amíg el nem kell kezdenem készülődni, mivel csak fél 3 volt. Ruhástul bezuhantam az ágyba, majd el is nyomott az álom. Meg az álmosság is.