5.fejezet

Nem aludhattam sokat, max fél órát. Kinyitottam a szemem és gondolkodni kezdtem, hogy vajon mit beszéltünk meg, hánykor találkozunk nálam. Este 7, ha jól emlékszem. Ránéztem az órámra és az fél 7-et mutatott. Jézusom. Nem aludhattam ennyit. Nem volt ennyi, az biztos. Át van állítva az órám. Meglestem a telefonomat is, azon is fél 7. Remek, késésben vagyok. Elrohantam be a fürdőszobába, nagyon gyorsan lefürödtem. De komolyan hihetetlenül gyors voltam, kb. 10 perc, hajmosással. Beszáguldottam a szobámba és kutakodni kezdtem a szekrényemben. Hol egy normális ruha? Nem mehetek farmerben meg pulcsiban. Hogy nézne már az ki? Lehetne fekete. A feketét szeretem. Jó, akkor most elő az összes sötét ruhámmal. Volt vagy 6. Válogatni kezdtem. Ez túl rövid, ennek túl nagy a kivágása, ez honnan van? Na jó, nagy nehezen sikerült választanom egy többrétegű, csipkés fekete ruhát, ami derékban össze volt kötve egy vékony, piros övvel.

Jó, most jön a nehezebb része a dolgoknak. A cipő. Bármennyire is akartam, nem mehettem el egy szórakozóhelyre bakancsban. Először is azért, mert nem illene a ruhámhoz, másodszor pedig azért, mert nyár van. Erről ennyit. Amúgy nem vagyok magassarkú fan, szóval nincs olyan sok belőlük. Kivettem a szerintem legmegfelelőbb darabot, majd felkaptam és elmentem megcsinálni a hajam meg a sminkem. Ez is mindössze 10 percet vett igénybe, úgyhogy egészre pont kiestem az ajtón. Mondjuk vissza kellett még mennem a táskámért, de az részletkérdés. A lényeg, hogy készen voltam.
Brandon már az ajtó előtt állt és hát mit is mondjak...elég jól nézett ki. Egy homokszínű csőfarmert, egy fekete Etnies pólót és egy fekete Converse tornacipőt viselt. Neki szabad, pff. Oldalra fordítottam a fejem és láttam, hogy Sam éppen abban a pillanatban érkezett meg hozzánk. Kiszállt az autóból, ami utána elhajtott. Odasétált hozzánk.
- Sziasztok.- köszönt, majd odafordult a jelenlévő sráchoz és bemutatkozott neki.
Sam alapjában véve nagyon szép lány, ezt eddig is tudtam. De most gyönyörű volt. Nem lehet leírni, hogy milyen ruha volt rajta, egyszerűen képtelenség. Gyönyörű volt.

 - Na jó, szerintem ha kicsodálkoztátok magatokat, mehetnénk.- nevetett fel Sam.

- Jól van már.-- nevettünk vele mi is.

- Szóval szervező úr, hová is megyünk?- kérdeztem.

- Majd meglátjátok. Szálljatok be.- nyitotta ki nekünk a kocsija ajtaját.

Az odavezető út elég hosszú volt, ezért Sam feldobta az ötletét, miszerint hallgassunk rádiót. Na ebből az lett, hogy Brandon bekapcsolta, mi pedig elkezdtünk énekelni, de irtó hamisan. Teljesen beleéltük magunkat, mintha a O2 arénában lennénk, az első telt házas koncertünket adnánk. A tömeg tombol, mi pedig adrenalintól pezsegve ugrálunk fel-alá a színpadon, kifulladásig. És akkor elhalványulnak a fények, mi lesétálunk, vissza a backstage-be, de a tömeg eszeveszett tapsba és sikítozásba kezd.

-"Vissza vissza!"- kántálják.

Mi pedig megint kifutunk a színpadra és elénekeljük a ráadás számunkat, amit szintén hatalmas ováció kísér. Majd végül kifáradtan, de felpörögve ledobjuk magunkat az autó ülésére és felébredünk az álmodozásból.

- Jól szórakoztok?- kérdezte Brandon a visszapillantó tükörből.

- Hát persze. Bulizni megyünk, fel kell valamivel pörgetnünk magunkat.- mosolygott Sam, én pedig helyeseltem.

Továbbmentünk az úton. Éppen Miley Cyrus 7 Things című számát üvöltöttük teli torokból, amikor Brandon leállította az autó motorját és közölte velünk, hogy megérkeztünk. Kiszálltunk, majd felnéztem az épületre. Egy hosszú házsor közepén volt, kb. 2 emeletes szórakozóhely. A bejárata előtt hatalmas kidobóemberek ügyeltek a rendre. Amikor odaértünk, a minket idehozó srác kezet fogott a legnagyobb gorillával és egyből beengedtek.

- Ez mi volt?- kérdeztem meglepődve.

- Mire gondolsz?

- Puszipajtások vagytok a biztonságiőrrel?

- Ja, persze. Alap. Amúgy nem, tartozik nekem eggyel, muszáj beengednie.- mosolygott rám.

Elismerően bólintottam, majd követtük őt, egyenesen be a tánctérre. Körbenéztem. A helyiség 3 részből állt. A jobb oldalon volt a VIP szekció valószínűleg, mert el volt kerítve, úgyhogy oda olyan kis senkik, mint mi, nem mehetnek be. Középen volt a tánctér meg kis kerek asztalok, székekkel együtt. A bal oldal pedig a bár helye volt. Ott álltak a legtöbben, biztos valami piáért. Közelebb mentünk, egyenesen egy asztalhoz, ami még szabad volt, de nem sokáig, mert elfoglaltuk.

- Hozok valamit inni. Mit kértek?- kérdezte Brandon.

- Rád bízom.- mondta Sam, majd rám néztek.

- Colát kérek, köszi.

- Mi?- nevették el magukat.

- Nem szeretem az alkoholt. Colát kérek, üvegben, bontatlanul.- mondtam teljesen komolyan.

Egymásra néztek, majd rám. Szerintem nem hitték el, amit hallanak. Valószínűleg arra vártak, hogy elröhögöm magamat és közlöm velük, hogy a legerősebb piát kérem, de erre nem került sor. Sose ittam, nagyon sok történetet hallottam a tizenévesek piálásáról és hogy is mondjam.. egyik se ér szép véget. Ericknek még szüksége van rám és én is élni szeretnék még egy ideig, úgyhogy maradok régi és jó haveromnál, a Colánál. Brandon elsétált a pult irányába, mi pedig lenéztünk a tánctérre. Nagyon sok ember volt, eléggé zsúfolt lett a hely. Mindenki táncolt valakivel, Sam és én pedig ültünk egy-egy széken és vártunk. Megjött Brandon és megkaptuk az italunkat. Sam valami színes koktélt, én meg a Colámat. Újdonsült barátnőm kortyolt párat az itókájából, majd úgy döntött, hogy ő most elmegy táncolni.

- Nem jöttök?- kérdezte.

- De, én megyek.- ittam bele az üvegembe, majd visszatekertem rá a kupakot és elraktam a táskámba, ami még mindig a vállamon lógott.

- Még maradok, itt vannak a spanok.- mutatott egy nagyobb, fiatalokból álló csapat felé Brandon.

Megvontuk a vállunkat, majd lesiettünk. Elvegyültünk a tömegben és önfeledten ugrálni kezdtünk valami szörnyű zenére. Nem nagyon kedvelem ezt a stílust, de most ez sem tudott zavarni. Bulizni jöttük, bulizni is fogunk.

Már vagy 1 órája táncoltunk, vagyis azt nem lehetett táncnak nevezni. Sam mondta, hogy elfáradt, úgyhogy visszasasszéztunk az asztalunkhoz, ahol mindenki ott volt, csak Brandon nem. A DJ egy lassú számot tett fel, majd hozzátette, hogy a pároknak küldi. Körbenéztem és mindenhol egymásra borult párokat láttam. Leültünk, majd még egyszer lenéztem a táncoló fiúkra és lányokra, hátha látok ismerősöket. És hát láttam. Brandon egy hosszú hajú szőke lányt ölelt át és lassan ringatóztak. Nagyon aranyosak voltak. Néztem őket, egészen a tánc végéig. Brandon felemelte a lány kezét és megcsókolta azt, mint egy igazi úriember, majd odasétált hozzánk.

- Mizu?- kérdezte.

- Kivel táncoltál?- kérdeztem vissza.

- Nem tudom.- felelte halál komolyan.

Látszott rajta, hogy van már benne némi alkohol. Nem hagyhattam veszni, nagyon aranyosak voltak, úgyhogy akcióba léptem. A nagy tömegben próbáltam megkeresni a szőke hajzuhatagot. Nem sok lánynak volt ilyenje, szóval hamar megtaláltam. Megszólítottam.

- Szia, Katie vagyok, láttam, hogy az előbb táncoltál egy sráccal.- hadartam.

- Szia, én meg Elizabeth. Ja igen, emlékszem.- pirult egy kicsit el, bár elég sötét volt, csak a színes lámpák világítottak.

- Tudod, hogy hogy hívják?

- ööö várj, mondta. Nem jut eszembe, hülye neve van.- mondta.

- Mi? Brandonnak hívják.

- Nem, nekem nem azt mondta. Harold volt. Igen.

- Nem, Brandon a neve. Nem lenne gond, ha elkérném helyette a számodat? Biztos örülne neki, ha beszélnétek még.- mondtam félénken.

- Persze, én is örülnék neki.- vidult fel, majd lediktálta a számát a telómba.

- Köszi, majd még beszélünk. Szia.- köszöntem el.

Gyors léptekkel visszasiettem a többiekhez, majd közöltem velük, hogy menni kéne. Eléggé illuminált állapotban voltak, én voltam egyedül józan. Simán beleegyeztek, vagyis nem, mert elkezdtem őket kifelé rángatni. Csak vihogva jöttek utánam. Betuszkoltam a kocsi hátsó ülésére a részeg Samet és a részeg Brandont, majd hazafelé indultunk. Samet ki tudtam rakni a házánál, arról viszont halvány lila gőzöm se volt, hogy Brandon hol lakik, úgyhogy végül arra jutottam, hogy nálunk marad, majd alszik a kanapén.

Kidobtuk Samet, hazahajtottunk, majd felvittem magamhoz a srácot is. Brandon egyből rádőlt a kanapéra és el is aludt, én viszont bementem a szobámba, átöltöztem és befeküdtem az ágyba.

Másnap reggel csörömpölésre ébredtem...