10.fejezet

Meglepődve fordultam a hirtelen jött idegen felé, nem számítottam rá, hogy bárki is meghallja a segítségkérésemet. Velem egy időben támadóm is elfordította a fejét a hang felé, végigmérte a srácot, majd egyszerűen kiröhögte és folytatta tovább a testem felkutatását. Próbáltam ellenállni, de még mindig fogta a kezemet, a lábaimra pedig ráült, úgyhogy nehezen sikerült. Kiabáltam, ahogy csak tudtam, hogy titokzatos segítőm nehogy itt hagyjon ezzel az őrülttel.
A sikátor eleje felől lábdobogást hallottam, majd megkocogtatták az elmeháborodott pasi vállát. Mintha csak szívességet tenne, odafordult, de egyből kapott egy jobb horgot. Ott ült felettem és fogta az arcát, mert hát pofán ütötték. Miután kicsodálkozta magát, felállt rólam és lendítette a kezét a srácnak, de ő résen volt és kivédte. Ő következett, megint egy jobb horog. Majd még egy. A pasi kezdett bedühödni, látszott rajta, hogy ideges.
- Te kis buzi, velem kötekedsz?- üvöltött rá.
- Igen. Egy olyannal, aki egy fiatal lányt akart megerőszakolni. Megérdemelsz minden ütést.- mondta halál nyugodt hangon, majd hasba vágta.
A támadóm a földre rogyott és a hasát fogta.
- Átrendezem az arcodat, te nyomorék.
A férfi felállt, megindult a védőangyalom felé és egy hatalmasat ütött rá. Egyből felrepedt a szemöldöke. A szám elé kaptam a kezem, még mindig a sokk hatása alatt álltam. Miattam verekszik két hím nemű egyed. Hirtelen egy ütést éreztem a lábamon, odakaptam a fejem és láttam, hogy egy telefon volt az.
- Hívd a rendőrséget!- utasított a srác.
Nem kellett nekem többször mondani, egyből tárcsáztam a számot, ami valószínűleg a stressz miatt, egyből eszembe jutott. Felvették és én elmondtam, hogy hol vagyok kb, mi történik és megkértem, hogy siessenek, mert szét fogják verni egymást.
Egyre jobban püfölték egymást és én nem tudtam semmit sem tenni. Csak ültem felhúzott lábakkal és sírtam.
10 percen belül megérkeztek a rendőrök, de a két hím még mindig verekedett. 3-an jöttek, kettő közülük odarohant a verekedőkhöz, hogy szétszedjék őket, a harmadik, aki nő volt, felém jött egy takaróval a kezében. Segített felállni és rám terítette a pokrócot.
- Jól van?- kérdezte kedvesen.
- Megvagyok.- szipogtam.
Mind a ketten a 4 férfira pillantottunk. A támadómat megbilincselték és bedugták a járőrautóba, majd a rendőrök is beszálltak utána és elhajtottak. A srác, aki megvédett, engem nézett. Horzsolások látszódtak az arcán, amit megvilágított a Hold fénye. Angyali arca volt. Látszott rajta a törődés és ez jól esett. Éppen szólni akartam, de megelőzött.
- Nem kell megköszönnöd.- mondta csendesen, de határozottan.
Biccentett egyet, megfordult és elsétált. Ott álltam kővé fagyva az éjszaka közepén, sírógörccsel küszködve és utána akartam menni, de nem tettem. A lábam nem engedett. Az az arc. Sose fogom elfelejteni, hogy mennyire szép volt. A barna haját, a még barnább szemeit, amik világítottak a sötétben, a telt, rózsaszín ajkait és azt, amit tett.
Nem sokat gondolkodtam, rögtön elindultam hazafelé. Összeszedtem a cuccaimat, magamra kaptam, a telefonomat felvettem és zsebre vágtam. Nagyon gyorsan mentem, majdnem rohantam. Az a hely, ahonnan eddig menekülni akartam, most a védelmet jelenti. Szedtem a lábaimat és mentem, amerre emlékeztem. Szerencsére nem volt téves semmilyen megérzésem, elég hamar hazaértem. Meg is lepődtem, hogy nem is voltam annyira messzire a háztól és ennek kifejezetten örültem.
Beestem az ajtón, de szó szerint. A fáradtságtól egyből összeestem, az ágyamig se jutottam el. 

*reggel 12 óra*
Szörnyű fejfájás volt az álmaim megzavarója, a padlón feküdtem. Úgy tűnik nem álmodtam az egészet. Tényleg meg akartak erőszakolni.
Mintha valaki fejbe vágott volna, úgy tört rám a felismerés. ENGEM MEG AKARTAK ERŐSZAKOLNI. Sírógörcs tört rám, a mai nap már sokadszor. Csak ültem, felhúzott térdekkel és sírtam. Sírtam a szégyen, a düh, a tehetetlenség, a szomorúság, a szánalom és még sok más miatt. Hogy történhetett ez? Miért pont velem? Miért akkor, amikor Erick nincs itthon? Nem mondhatok senkinek semmit. Nem szabad pánikban esnem se nekem, se másnak. Van elég bajunk enélkül is.
Hirtelen magam előtt láttam azokat a gyönyörű barna szemeket, amiket megvilágított a Hold fénye és olyan szép volt. Megtöröltem a felpuffadt arcomat, majd megpróbáltam felállni és enni valamit, mert sápadtnak éreztem magamat. Megnéztem a tükörképemet és igazam volt. Egy meggyötört, összetört, boldogtalan lány nézett rám vissza és egyáltalán nem tetszett. Kicsoszogtam a konyhába és szereztem valami könnyű kaját, ami most lemegy a torkomon. Miután ezzel kész lettem, gondoltam rendbe szedem magam, mert nem pálya, hogy így nézek ki, azok után se, ami történt velem, úgyhogy megfürödtem, direkt fürödtem, nem zuhanyoztam. Kiáztattam fáradt végtagjaimat és lemostam magamról annak a gusztustalan férfinak az érintését, amitől még a hideg is kiráz. Vagy másfél órát ültem a kádban és majdnem bealudtam, bár nem lett volna szerencsés, ha belefulladok. Szóval kimásztam, megszárítottam a hajamat, magamra kaptam valami otthoni cuccot, mert nem gondoltam, hogy megyek bárhová is, úgyhogy a smink lemaradt.
A tükörképem egész emberinek nézett ki, lehet tartanom kéne magam ehhez. Lementem a nappaliba, benyomtam a TV-t és keresni akartam valami elfogadható és nézhető műsort, de nem volt semmi. Gondoltam egyet és végül beraktam egy DVD-t, név szerint a Harry Potter és a Titkok Kamráját. Ez az egyik kedvenc filmem a többi HP mellett ugyebár. Már vagy 86 ezerszer láttam, de nem lehet megunni, egyszerűen nem megy. Szóval elkezdtem nézni és nem aludtam be rajta, pedig hihetetlenül fáradt voltam.
Éppen volt annyi erőm, hogy felnézzek Twitterre. Szokás szerint nem történt semmi különös, visszakövettem pár embert, olvasgattam mások tweetjeit arról, hogy mennyire unják magukat, nincs kedvük semmihez, éhesek, esetleg esik az eső. Londonban nem meglepő az utóbbi, nem értem, miért akadnak fenn olyan kis apróságokon, mint eső. Jó, mondjuk nyár van, de akkor is, ez Angliához tartozik. Egy csomagban járnak. Anglia gyönyörű hely, nagyon sok látványossággal, de a időjárás is hozzá tartozik, akár jó, akár nem. És én most az időjárási viszonyokról gondolkozok. Lehet tényleg aludnom kéne még egy kicsit, mert hulla leszek holnapra.
Elsétáltam a szobámba, de előbb kulcsra zártam a bejárati ajtót, a biztonság kedvéért. Sose lehet tudni, mikor akar valaki megtámadni.